, elavult áth. melyből a metél, metélés, metélget származékok ma is élnek. Jelen szokás szerént képzőtoldással metsz. Régen egyszerűen is divatozott, pl. Münch. cod. Ján. 18. "Kinek Péter fülét elmetette. Máté. 6. "Ha te jog kezed meg gonoszbejtand tégedet, medd el (metd el) őtet. A Nádor-codexben: "Az ő kezét es (is) el hanná (hagyná) metni. A Bécsi codexben: "Elmetvén ő fejét. De ugyanitt eléjön ,metsz is: megmetszi, elmetszi. E tekintetben hasonló hozzá a tet elavult ige, melyből élnek a tető, tetőz származékok, s mai szokással tetszik. A met és tet egyszerü cselekvést vagy állapotot jelentenek, a metsz pedig és tetszik gyakorlatosságot rejtenek magukban, mintha volnának metez, tetezik. Ily viszony létezik a hallatik és hallatszik, alik és alszik, nyugik és nyugszik, a látik és látszik között. E gyökige megvan és rokonjelentéssel bír a latin meto (aratok, metszek), szanszkrit masz, arab maza, franczia massacrer, és német metzeln, Metzger, Messer stb. szókban. V. ö. MEDDŐ.