, (mos-d-ó), mn. és fn. tt. mosdó-t. 1) Aki vagy ami mosdik. Mosdó leány. Mosdó része, mosdó czicza. 2) Mivel , vagy miben valaki mosdik. Milyen a mosdó, olyan a kendő. (Km.) Midőn azon főnevekhez járul, melyek a mosdás eszközeül használtatnak, a melyekkel rendesen öszvetett szókat alkot, szintén főnevül tekinthető, ú. m.: mosdóedény, mosdókorsó, mosdómedencze, mosdótál, mosdóvíz.