, (mor-cz), mn. tt. morcz-ot. Haragos, ki hamar felmordúl. Minthogy pedig a haragos ember vagy más állat egyszersmind másokat bántani hajlandó, tehát jelent kegyetlent is. Továbbá, mint a haragos indulattal és természettel rokon, teszen mogorvát, komor tekintetüt, milyenek a vérengző fenevadak. Morcz kedvü, tekintetü. Morcz természetü. Pápa vidéki szó. Egyértelmü vele: mord, s rokon hozzá, marczona, mely különösen kegyetlenségre hajlandó haragosságot, vadságot jelent, s mely ,morczona alakban is eléjön a régieknél, pl. Katalin verseslegendájában:
"Oh morczona genyedt ember,
Istennel mit vereködel.
(Toldy F. kiadása. 178. l.).