, (mos-oly-og ás), fn. tt. mosolygás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A kedélynek sajátságos állapota, midőn valaki mosolyog. Mosolygás által mutatott nyájasság. Gúnyos mosolygás. Szelíd, fájdalmas mosolygás.
"És láng vala sohajtása ,
Felhős hajnal mosolygása.
Kisfaludy S.
"Zöld erdő zúgása,
Vadgalamb szólása,
A szegény legénynek
Szája mosolygása.
Népdal.
V. ö. MOSOLYOG.