, (mor-og), önh. m. morog-tam, ~tál, morgott, htn. ~ni. Tompa, erős mor mor hangon szól. Morog a háborgó tenger. Morog a távol förgeteg. Különösen mondják némely állatokról, mint medvéről, kutyáról , midőn valamiért haragusznak. Ha nincs neki kedve, morog mint a medve. (Népd.) A kutya is morog, ha az orrát megütik. (Km.) Emberről szólva am. haragját, elégületlenségét alattomos, elnyomott panaszhangon jelenti ki. A szónok ellen a hallgatóság morogni kezdett. l. MOR hangutánzó.