, (mos-d-ik), k. m. mosd-ott, htn. ~ni v. ~ani. Maga magát , különösen arczát , kezeit mossa. Fölkelés után megmosdani. Borral mosdik, kolbászszal törölközik. (Km.). Mondják a macskáról és nyulról, midőn első lábával pofáját simogatja. Igekötőkkel: kimosdik, megmosdik. Ez igében a visszaható cselekvés értelme rejlik, t. i. a cselekvést a középképző d, a visszahatást az ik jelenti.