, (mos-d-atlan) , mn. tt. mosdatlan-t , tb. ~ok. Aki magát meg nem mosta; ki meg nem mosdott. Mosdatlan kéményseprő. Átv. ért. erkölcsileg tisztátlan. Mosdatlan száj, mely szemtelen, trágár, csunya, undok dolgokról beszél. Mosdatlan beszéd. Mosdatlan kézzel nyúlni valamihez. Határozóként am. mosdatlanul, meg nem mosdottan.