, (mor-og-ó), mn. tt. morgó-t. tb. ~k. Mor mor tompa, erős hangon szóló. Morgó tenger, szélvész. Különösen, haragból, boszúból, elégületlenségből erősen kikelő, panaszra fakadó, mások ellen törő. Morgó alattvalók. A kemény fegyelem ellen morgó katonák. Morgó feleség. Morgó kutyák. Zörgő morgó, am. veszekedő. Főnevül: Morgó Erdélyben, Vásárhely melletti Maros vízágak összeszakadása. Papra morgó, népies és tréfás nyelven: akármiféle égettbor.