, (mor-og-ás), fn. tt. morgás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Tompa és erős mor mor hangon szólás. A fölháborodott tengernek, förgetegnek morgása. Különösen a haragos embernek, vagy medvének, kutyának ilyetén tompa hangja. Elégületlen népnek morgása. Kutya morgása. Morgásnak mondatik általán minden panaszkodó kikelés, beszéd, melyet az alattvalók a felsőbbség eljárása ellen maguk között tesznek.