v. MESZSZECSKE, (mesz-szecs-ke) mn. tt. messzecskét. Kissé messze; oly értelemmel bír, mely némi mérséklést kémélést foglal magában, s ezt a kicsinyező ecske fejezi ki. Jelent tehát oly távolt, mely aránylag a kellő mértéket meghaladja valamivel. Ez nekem meszszecske út lesz, azaz, valamicskével nagyobb, mintsem kényelmesen, fáradság nélkül megtehessem.