, (mon-d-at) fn. tt. mondat-ot, harm. szr. ~a. Általán a kimondott szóknak bizonyos értelmet kifejező, s egymással szorosan öszvekapcsolt öszvege. Különösen észtanilag, szókkal kifejezett gondolat, mely észtani itéletet foglal magában. Az észtani mondatnak alanya, állítmánya és kapcsoléka (kapcsolatszava). Egyszerü, öszvetett mondat. Körmondat v. tagos mondat, mely két vagy több, egymással szorosan összefüggő mondatból áll. Állító, tagadó mondat. Valamely tudományos állítmányt mondatonként megbirálni. Jeles mondatok, melyek valamely irányszerü itéletet fejeznek ki, milyenek általán az erkölcsi mondatok, melyeknek egy része köz nyelven forog, honnan közmondás, helyesebben közmondat a nevök, pl. aki másnak vermet ás, maga esik bele; lassan járj, tovább érsz stb.