, (mon-d-a) fn. tt. mondát. Szájról szájra menő hír, melynek nincsen teljes történelmi hitelessége, hacsak némi történeti adatokkal nem támogattatik; mesével vegyes történetecskék, vagy oly történeti adatok, melyekhez a nép ivadékról ivadékra némi csodás eseményeket kötött. Az ős történetek telve vannak mondákkal. Népmondák. Különösen a közéletben, midőn költött pletykabeszédet jelent, ikerítve: mendemonda. Holmi mendemondákra nem kell hallgatni; máskép: temonda, temondád, temondádság. Eredetére nézve módosított igenév, s olyan, mint teretura, cselecsala, huzavona stb.