, fn. tt. moncs-ot, harm. szr. ~a. Gyümölcsből kinyomott, kisajtólt, kizúzott nedv, lé. Alapjelentéséből kitünik, hogy rokon a mocs szóval, melyből n közbetéttel lett moncs, mint locs loncs, pocs poncs. Így változtak a göröcs göröncs, varacs varancs stb.