, (hellén eredetü, jelentése népgyőző ezen szókból alkotva: νικεω és οχλος) férfi kn. tt. Miklós-t, tb. ~ok. Nicolaus. Változatai Mike, Miki, Mikla, Mikló, Mikes, Mikola, Mikó, Mikulás. Viselik e neveket Magyar- és Erdélyországban számos helységek. Magas Miklós mennybe néz, népies rejtett mese, s am. kémény, máskép: fúrják faragják, mégis feneketlen. Élődik, mint Toldi Miklós lova a szeméten. (Km.). Szent-Miklós néven is számosan fordúlnak elé helynevek, melyeket l. SZ betü alatt, vagy némely előnevezetekkel az illető betünél.