, MONDHATLAN, (mon-d-hat-[at]lan) mn. tt. mondhatatlan-t, tb. ~ok. Minek kellő, értelmes kifejezésére szó nem létezik. Általán nagyító jelentéssel bir, s élünk vele, midőn azt akarjuk tudatni, hogy valami fölűlmulja eléadási tehetségünket, hogy fölötte meglepő, vagy csodálatos, vagy a maga nemében nagyszerü stb. Leginkább ki és meg igekötőkkel szeret egyesülni. Kimondhatatlan öröm, szenvedés. Megmondhatatlan dühvel nekirohantak az ellenségnek. Az Isten hatalma és kegyessége megmondhatatlan. Határozóként am. mondhatatlanul.