, (mol-na-ár v. mol-n-ár) fn. tt. molnár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Mesterember, ki a gabnaőrlő malmokban mint szakértő működik, ki malmot épít, s az őrléshez tartozó eszközöket kellőleg alkalmazni, azokat kiigazítani; szóval, a gabonát lisztté, darává, derczévé, kásává stb. őrleni tudja. Dunai, pataki, tói molnár. Vizi molnár, kinek malmát víz hajtja. Száraz molnár, ki úgynevezett száraz malomban őröl, ide tartozik a szélmolnár is. Ha vize van, bort iszik, ha vize nincs, vizet iszik; mesekérdéses feladat, s am. molnár. A nép a molnárt sértő gúnynyelven lisztlopó-nak csúfolja. Innen a lopás ellen mentegetődző közmondás is: Nehéz mindig a malomban lenni, és meg nem lisztesedni. Egyébiránt a népdalokban gyakran eléfordul a molnár neve.
"O te édes molnárom,
Őröld meg a búzámat.
"A Tisza, a Duna beh zavaros,
A szivem, a molnár beh haragos,
Ne haragudj, szivem molnár.
Képzőjére nézve azon szók osztályába tartozik, melyekben az ár, ér a törzsökszóval bánót jelent, mint kádár, kulcsár, csaplár, esztergár, göröncsér. Eredetre nézve egy a latin molitor, olasz molinaro, német Müllner, szláv malinar, mlinár stb. szókkal. V. ö. MALOM.