, (mon-d-ás) fn. tt. mondás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Az érzésnek vagy gondolatnak határozott értelmü, szóhanggal való kifejezése. A szónak értelmes kimondására szoktatni a gyermeket. Ő nem tűri az ellenmondást. Más öszvetételei: bemondás, hirmondás, igazmondás, jövendőmondás, közmondás stb. 2) Használják, kivált közbeszédben, ,mondat helyett is, pl. közmondás.