, (mok-og) önh. m. mokog-tam, ~tál, ~ott. Akadozva, értelmetlenül ejt valamely tompa, mo-moféle vagy mok orrhangot. Mint hangutánzó rokon a makog, moczczan, mukkan, a latin mutit, mussít, a német mucken igékkel. Néhutt magas hangon: mökög. Hasonlít hozzá a hangra vonatkozó vakog is. Kinek a hang a torkán akadoz, az nyekeg.