, (mer-ěg-et) gyakor. áth. m. merěget-tem, ~tél, ~ětt. par. merěgess. 1) Gyakran, vagy folytonosan merít. Vizet meregetni a kútból. A levest kanállal kimeregetni a tálból. A buzát kosárral kimeregetni a veremből. Szokottabban: merítget. 2) Midőn gyöke a feszülést jelentő elvont mer, am. gyakran kifeszít, kinyom. Szemeit meregeti valakire. V. ö. MER, (1).