, (mol-i v. mol-ó) fn. tt. moly-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Apró pillefaj, melynek lárvái a szőrös és gyapjas kelméket megrágják. Moly esett a ruhába. Molyok ellen jó a ruhákat szellőztetni, és kiporolni. Moly a ruhát, bánat a szivet rágja. (Km.). Szélesb ért. másnemü apró férgek, melyek a testeket megrágják. Famoly, azaz szú. Gabnamoly. Hajmoly, mely a hajat eszi. Méhmoly. Papirosmoly. Viaszmoly. Minthogy a molynak legkitünőbb tulajdonsága a rágás, mintegy mállasztás v. őrlés; gyöke mol közelebb azon rokon gyökü szók közé sorozható, melyek szintén rágást, őrlést, evést jelentenek, milyenek mohó, moha, mókus; rokon továbbá a mállik, mállaszt máll törzsével is. Eredetileg igenév lehetett az elavult mol igéből, mely megvan a latin molo szóban, s mivelhogy az igenevek ó ő helyett i módosítást is vesznek föl, mint sunyi, szuszi, szeleverdi stb. innen moló-ból lett moli moly, mint meni meny, méli mély stb. Rokon hozzá gyökhangokban a német Motte.