, (mér-eg-es) mn. tt. mérges-t v. ~et. tb. ~ek. 1) Tulajd. ért. méreggel kevert, miben méreg van. Mérges étel, ital. Mérges növények, ásványok. Mérges gyík, kígyó, pók. Mérges füvek, növények. 2) Átv. ért. igen haragos, hamar felfortyanó, dühös. Mérges ember, asszony. Mérges asszonynak haragos a leánya. (Km.). Mérges kutya. 3) A maga nemében igen erős. Mérges pálinka, bor. Mérges időjárás, mérges tél, hideg. 4) Sebre vonatkozva am. igen meggyúladt, tüzes, vörös, lobos. 5) Használják kutya- és lónevül. Mérges, ne! Czo te, Mérges!