, (mocz-u-an, mocz-v-an, mocz-cz-an) önh. m. moczczan-t. 1) Száját alig feltátva egyes mo v. mu hangot ad. Nem is mer moczczanni. Hallgass, mert ha csak moczczansz, jaj neked! "És nagy kiáltás leszen egész Egyiptus földén.... az Izraelnek minden fiainál pedig az eb sem moczczan meg. (Mór. II. 11. Káldi szerént). 2) Egyes mozdulást tesz, mozzan. Ülj ide, s meg se moczczanj. V. ö. MOCZ, elvont gyök.