, (mer-ev-ěd-ik) k. m. merevědtem, ~tél, ~ětt. Rugalmas erejét vesztvén változatlan, feszes, hajlatlan állapotuvá lesz. Különösen az állati tagok, inak, izmok ilyetén átalakulására vonatkozik. Bizonyos betegségekben megmerevednek a tagok. A kemény fagytól megmerevedtek újjai. Ezen ige gyöke a feszülést, keményedést jelentő mer, melyből lett merő, merv v. merev, innen: merevedik. Képzésre nézve ezek is rokonokul tekinthetők: folyamodik, futamodik, vetemedik, élemedik stb. A merevedik is ezen hasonlat szerént meremedik volna, de a széphangzat miatt az elül álló m után a második m helyett inkább v használtatik. Hogy e két hang mint középképzők is felváltják egymást, mutatják ezek és ilyenek: al kotvány alkotmány, állítvány állítmány, keresvény keresmény stb.