, (mok-ány) fn. tt. mokány-t, tb. ~ok. Szilaj, pajzán indulatu, kinek erkölcsei szelíditve, fínomítva nincsenek; a Tájszótár szerént különösen am. másokon kikapó. Mokány ember. Gyöke mok, melynél fogva rokon a makacs, makuj, makrancz, makranczos szók mak gyökével. Ide sorozható a bakacsol, pl. megbakacsolja magát, mely am. makacsolja. V. ö. MAKACS.