, (mocs-ok) fn. tt. mocskot, harm. szr. a v. mocsok-ja. Szoros ért. tisztátalan, csúnya nedv, vagy ily nedvvel vegyített test, pl. mocsok a fülben, az orrban, a pipában, pipaszárban. Fülből kivájni, pipából kiereszteni a mocskot. Szélesb ért. mindenféle szennyfolt, ami valamit elcsunyít, undokká tesz, pl. a ruhát megfogó zsír, olaj, sár, gyümölcslé stb. Kimosni, kivenni, letörölni a mocskot. Átv. ért. erkölcsöt csunyító folt, becstelenség, rágalom, gyalázat. Mocsok nélküli tiszta élet. Elemzésére nézve V. ö. MOCS. Mi az ok képzőt illeti, ez azok osztályába tartozik, melyek ék változatot is fölvesznek, vagy a hangzót elvetvén, egyszerü k alakban járulnak a törzsökhöz, mint: marék, marok, mark; pocsék, pocsok, pocsk; derék, derék, derk stb.