, (minděn-ki) ösz. mn. Bizonyos számu személyek közől egyet sem véve ki. Mindenki tartozik a rendelt órára megjelenni. Nehéz mindenkinek kedvét találni. (Km.). Mindenkinek tetszeni lehetetlen, akarni bolondság. (Km.). Ellentéte: senki. Abban különböznek tőle mindegyik és mindenik, hogy ezek mind személyre, mind tárgyra vonatkozhatnak, mindenki pedig csak személyre. Régiesen: kimind, és mindenik: egyminden v. egymenden.