, (mód-talan) mn. tt. módtalan-t, tb. ~ok. 1) Kellő forma nélküli, az illő külsőségeket nem tudó, vagy nem alkalmazó. Módtalan bánásmód, magaviselet. 2) Kellő mértéket nem tartó, a maga nemében tulságos. Módtalan nevetés, harag. 3) Czélirányos eszköz nélkül szükölködő; nevezetesen vagyontalan. V. ö. MÓD. Határozóként am. módtalanul, mód és módosság nélkül.