, (mér-ő) mn. és fn. tt. mérő-t. 1) Személy, ki valamit mér. Mérőket állítani a felszórt gabona mellé. Szénamérő, gyapjumérő. 2) Ki valamit súly- vagy ürmérték szerént árul. Húsmérő, bormérő, sermérő. 3) Öblös edény, melylyel a hímlő részekből álló testeket, különösen a szemes jószágot mérik. Pozsonyi mérő, mely két vékából, v. mérczéből áll. Pesti mérő három mércze, sarlai mérő két pozsonyival ér föl, Mátyusföldén szapu, másutt kila, v. köböl.