, fn. tt. mód-ot, harm. szr. ~ja. 1) Azon szokásos forma, melyet valaki tetteiben követ. Úri mód, parasztos mód, katonás mód, finom, udvari mód. Szép móddal v. jó móddal sokra lehet menni. Az emberekkel bánásban igen jó módja van. Mimódon? Semmimódon. Ha minden módból kifogytunk. Szokott módon vagy mód szerént. Beszédmóci, tanításmód, irásmód, járásmód, szerzésmód. Megadta neki a módját, mint a csikóherélésnek (Km.). 2) Bizonyos mérték, mely mintegy illő, helyes formára van véve, mely a kellő határnál sem szükebb, sem tágasabb. Módot tartani az ételben, italban. Mód nélkül kiáltani, nevetni, sírni. Mód nélkül kegyetlenkedni. Mód fölött szigoru. Módjával jó minden. 3) Helyes mértékkel járó eszköz, szer, mely által czélt akarunk érni. Módját találni valaminek. Nincs mód benne, am. lehetetlen. Módját ejteni. Ha módját ejthetem, megteszem. Mi módon menekültél meg? Mindennek megvan a maga módja. Okkal móddal az is meglehet. Módban hagyni valakit, tájdivatosan am. meghagyni, mi móddal tegyen valaki valamit. 4) Jelent vagyont, birtokot, gazdagságot, mennyiben ezek bizonyos czélok elérésére eszközt, képességet nyújtanak. Van módja benne. Jó módja van, megteheti. Nagy v. jómódu ember. 5) Ormánságban (Baranyában) teszen egészséget is. Nincs jó módja = egészsége (Jeremiás Sámuel). 6) Nyelvtanban jelenti a létel, avagy cselekvés mivoltát, vagyis a gondolkodás azon formáját, mely által az alany és mondomány öszveköttetnek, s ezek rendszerént: mutató vagy jelentő mód (modus indicativus létezési mód), kapcsoló v. foglaló mód (modus conjunctivus), parancsoló mód, (m. imperativus, e kettő együtt szükségességi mód), ohajtó mód (m. optativus lehetőségi mód); közönségesen ide számíttatik a határtalan mód is, de amely inkább igenév.
Egészen egyezik vele a latin modus, azonban ez alapértelmében bizonyos mértéket, vagyis mérséket jelent, (németül: Maasz), s egyezik vele a met-ior gyöke; egyezik vele a görög μοδιος is (latinul: modius), honnan talán modero szó is ered származékaival együtt; de a magyarban alapértelem bizonyos szokásos forma; és így, ha eredeti magyarnak szabad tekintenünk, rokon mutat igével, vagyis ennek mut gyökével. Muti a tiszai vidékeken am. mutasd. V. ö. MUTAT, MÓDOS. Egyezik vele megfordított alakbau idom is. Régente a d előtt 1 hangot is vett közbe, pl. a Szentpéterieknek 1403-évbeli végzésében: "Az mi életünknek jobb mólgyáérth; vagy n-et: "Vagy penigh elven (= ilyen) mondon bizonyával mi ett (= itt) nem lakonk. (1557-iki levél. Szalay Á. 400 m. l.). A finnben és svédlappban: muott, finnmarki lappban: muodjok. A magyar mód nem jutott a latinból hozzánk, mert nem volna meg a legszélsőbb lappok közt, akik soha nem beszéltek latinul. (Hunfalvy Pál).