, (mon-d) áth. m. mond-tam, ~tál v. mond-ottam, mond-ottál, mond-ott, htn. ~ni v. ~ani. Valamit szóhangok által kifejez, kijelent, közöl. Rokon hozzá a mutat, mennyiben ez azt teszi, hogy bizonyos taglejtések által, vagy arczbeszéddel ad valamit másnak tudtára. Egyes szókat mondani. Egyet mondok, kettő lesz belőle. Jót, szépet, kedveset, roszat, csunyát, kellemetlent mondani. Hosszu beszédet mondani. Imádságot, itéletet, jövendőt, köszönetet mondani. Tollba vagy toll alá mondani (deákosan: dictálni). Rám hallgass, ha mondom. Ki mondta azt neked? Rágd meg előbb, amit mondani akarsz. Nem mind igaz, mit az emberek mondanak. Mondj igazat, betörik a fejed. (Kim.). Egy siketnek nem mondanak két mesét. (Km.). Nem aki mondotta, de miképen mondotta. (Km.). Ezen ige az értelemnek vagy gondolatnak határozott kifejezésére vonatkozik, s abban különbözik tőle a szól, hogy ez csak általán szóhangos kifejezést jelent. Innen, ha valaki beszédének értelmét akarjuk tudni, azt kérdezzük: mit mondott? A szólás a hallgatásnak ellentéte, a mondás a titoknak, rejtett tudomásnak, pl. ő, ha keveset szól is, de sokat mond. Akár valódi, akár igényelt, de határozott tudomásra és értesítésre vonatkoznak ezen igeneves öszvetételek: Bemondani valamit. Elmondani a hallott és látott dolgokat. Ellene mondani az ördögnek, és minden pompáinak. Csak anynyit tud az ember, mennyit elémondhat. Felmondani a szállást, az engedelmességet, a szolgálatot, a pénzt. Kimondani a szót. Mondd ki magyarán, ne szuszogj. Lemondani a hivatalról. Nem kell mindjárt lemondani a világról. (Népd.). Megmondta, ami szivén fekütt. Mindent rámond. Úgymond. Visszamondani a hibás állitást. Könnyebb a mondás, mint a visszamondás. (Km.). Ennélfogva mondani am. valamit értelmesen, határozottan kifejezni, kiejteni, s mintegy hanglejtés által kimutatni, amit érzünk, vagy gondolunk. Képzésére nézve a mond ige olyan, mint: told, fend, kend, mosd-ik), s egyszerűbb eredeti alakja mon, mint amazoké: tol, fen, ken, mos. Alapértelmére rokon a mocz, moczczan, mokog, és moz, mozzan, mozog szókhoz, mennyiben a mondás szájmozgatás által történik. Mennyiben pedig ennek tudósító, értesítő jelentése van, megegyezik vele hangokban is: mutat, azaz bizonyos jel által értesít. Hangra és némileg értelemre, mint rokonok ide tartoznak a német Mund, régi német: muntigan (mondani), szanszkrit vad (sagen), mandsu moudon szó, hang), franczia mot, lengyel muvi (mond), s általán azon szók is, melyek szájmozgatásra vonatkoznak, mint még a magyar mohó, majzol, máhol, a latin mando mandas, és mando mandis, a franczia manger stb.