(hihetőleg a latin mortua aqua), fn. tt. morotvá-t. Alló víz, tóvíz, halastó. Mi eredetét illeti, a mor gyökü magyar szókkal fogalmi rokonságban nincsen, hanem vagy rokon a tengert, tavat jelentő s a latin mare után képzett tót: mora, more, s német Moraszt szókkal; vagy a tótban mrtva jelentvén halottas helyet is, e szerint morotva annyi volna mint a közismeretü holtvíz. Vagy leghihetőbben közvetlenül a latin mortua aqua után alakult.