, MIRIGY, (mir-így, talán: mir-rügy azaz mar-rügy) fr. tt. mirígy-ět, harm. szr. ~e, v. ~je. 1) Lágy, ingó, taplószerü részek az állati testekben, melyek bizonyos nedveket választanak el. (Glandulae). Némi hasonlatnál fogva népnyelven ikrás hús. Különböző helyzetök, és rendeltetésöknél fogva különféle neveik vannak, mint fülmirigy, nyelvmirigy, nyálmirigy; öszvetorlott mirigyek, melyek kis kásaszerü és sejtszövetek által egymáshoz kapcsolt részekből állanak (glandulae conglomeratae). 2) Népies nyelven a bőr alól kibuvó mérges csomós daganat. Megszökte a mirigy. Bujakóros mirígy. Különösen a ragadós keleti gugamirigy, honnan mirigyes döghalál. 3) Átv. ért. erkölcsöket megvesztegető bünök, gonosz példák.
Mennyiben a mirigy veszélyes kifakadást jelent, hasonló hozzá a méreg, s gyökük mir vagy mér mély hangon azonos mar gyökkel; alakjánál fogva pedig, mint csomószerü gömbölyü test rokon a rügy, rigya szókhoz. Általán részént mozgékony, részént folyó tulajdonságára nézve a mozgót és folyót jelentő ir gyökkel is értelmi és eredeti viszonyban áll. Alakjára olyan, mint írigy, szelígy (szelíd), v. szilígy.