, (mi-volt) ösz. fn. Csak személyragosan használtatik, mivoltom, mivoltod, mivolta, v. mivoltja stb. Nyelvtanilag annyi volna, mint valaminek elmult állapota, mert a jelen állapot, úgy amint van, tulajdonkép: milét. Egyébiránt szélesb és szokott értelemben jelenti azon tulajdonságok öszvegét, melyek valaminek miségét, és egész állapotát jelennel is teszik. Bizonyos esemény mivoltáról körülményesen tudósítani valakit. A katonai élet mivoltát csak az tudhatja igazán, ki próbálta. "Atya úr Istennek egyetlene, és ő mivoltának ábráza. (Kinizsiné 14, Imája).
"Ne nézzed Ur Isten nékünk mivoltunkat:
Hanem Szent Fiadat kikért bocsátottad.
(Thaly K. nézete szerént a XVI. v. XVII. századból).