, (mint-ha) ösz. ih. és ksz. Minthogy alapértelme hasonlítás, a viszonymondatban úgy, v. oly hasonlítók felelnek meg neki vagy nyilván, vagy titkon. Nagyra tartja magát, mintha övé volna a diófáig. (Km.). Úgy néz, mintha apját anyját megöltem volna. (Km.). Oly sietve megy, mintha ki akarna futni a világból. A régiek e helyett jobbára ,olymint vagy ,úgymint szókat használtak, s néha az egyszerü ,mint-et is. l. ezeket. Indulatszóul is használtatik, bizony hozzátétellel, s ekkor némi gúnyt, megvetést, roszalást, ócsárlást, boszuságot jelent. Mintha bizony csak ő volna valami!