, (mer-ész-ěl) önh. m. merészěl-t, v. merészlětt, htn. ~ni, v. merészleni. Mint merész jellemmel biró kísérleni vagy tenni bátorkodik valamit. Mindazon értelmekben használtatik, melyekben törzsöke a merész. Ki merészel a vitézek közől várfalat mászni? A dühös ember sokat merészel. Hogy merészelsz szemembe így szólni? V. ö. MERÉSZ.