, (men-t-ěn) ib. Tüstént, folyvást, legott. A gyökigével párosulva nyelvünk egyik sajátságát képezi. Mentén menj. Mentén mentek. Hogy ebben a második ě az ö-vel rokon hang, tehát zártabb, mutatja a megfelelő ön és vastaghangu on, pl. jöttön jön, folyton foly, nem: jötten, folytan. Gyöke men, azaz megy.