, (men-t-ěg-et-ő-z-ik) belsz. m. mentegetőz-tem, ~tél, ~ött, par. ~zél. Mindenféle keresett okokkal, és ürügyökkel valamely vád, gyanú, vagy teher ellen mentegeti magát, szabadkozik. Ez igében kétszeres gyakorlat rejlik, s különbözik tőle az egyszerü gyakorlatos menteget, mely azonfelül átható is.