, (meg-tetszik) ösz. k. 1) Meglátszik, kitünik, világosságra derül. Ebből megtetszik, hogy... Szokottabban: kitetszik. 2) Valakinek hajlamát, vonzalmát szeretetét, helybehagyását megnyeri. Nekem azon ember első találkozásra megtetszett. Ami városunk és vidéke minden idegennek megtetszik. V. ö. TETSZIK.