, (meg-téved) ösz. önh. Az egyenes, az igazi, a czélra vezető utat vagy ösvényt elveszti. Éjjel, és járatlan vidéken hamar megtéved az utas. Az ész működéseire, s mintegy járásaira vonatkozólag am. itéletében hibát követ el, vagyis, az észtani szabályok utjáról félretér. V. ö. TÉVED.