v. ~NYŐ, (meg-nyő v. ~nyű) ösz. áth. A Tatrosi codexben ,megnyővén am. a latin ,discerpens "És kiáltván és igen megnyővén őtet. t. i. a néma szellet; Károlinál: igen megszaggatta volna; Káldi és Tárkányinál: igen gyötörvén őtet. Mark IX. Lukácsnál szintén a IX. fejezetben am. ,dilanians).