, mn. tt mizger-t, tb. ~ek. Dunán túli tájszó, s am. görhes, sovány, a maga nemében hitvány. Rokon hozzá a tiszavidéki és palócz nyuzga. Mizger gyerek, ember. Balaton videkén, mizger tojás, kicsi tojás, melyet legelőször a jércze s vége felé a vén tyúk is tojik. Úgy látszik, mintha törzse egy volna a kicsit jelentő piczi szóval, melyből különösen piczirka v. piczurka szó is származik, úgy hogy ez a p ajakhangnak m-vé, cz-nek z-vé változtával, s az r és k vagy g áttételével a miczger szóval hangtanilag egészben is egyezik. Talán innen származtatható a ,mezgerel szó is, midőn t. i. valaki a szőlőszedéskor elmaradozott apró, hitvány fürtöket bengészi.