, fn. tt. mirhát. Világos, vagy sötétvörös, átlátszó mézgafaj, íze keserű és csípős, de szaga kellemes, mely egy bizonyos fából forr ki Arábiában. Hellenül: μυρρα v. σμυρνα; latinul: myrrha; héberül: mór (), arabul: murr, amabban a törzs: marar, ebben: marra, melyeknek kettős jelentése van, ú. m. 1) folyt, 2) keserü volt; s mindkét jelentés reá illik. Figyelmet érdemel a magyar fn. ír, és ha a folyékonyságot tekintjük, a magyar ér, sőt ár főnevek is.