, (mi-nemü) mn. tt. minő-t, tb. ~k. Tulajdonságot, ismértetési jeleket tudakozó, vagy kimutató, s egy értelmü vele a milyen. Határozatlanul megfelel neki az olyan v. ilyen, pl. minő posztót vettél? Fel. Olyant, mint taval. Minő (milyen) a gazda, olyan a szolgája. Gyöke mi, a nő pedig öszve van húzva a nemő v. nemü szóból, s eredetileg: mi-nemő, vagy minemü, mely rokon értelemben szintén divatos. V. ö. MILY.