, (olvasd: miniszter); latin eredetü fn. tt. minister-t, tb. ~ěk. Tulajdonképen am. szolga (,minus latin szótól); általán bevett polgári értelemben legmagasb államhivatalnok (államszolga), ki az államkormány vagy ennek egy ága élén áll, kormánynok, vagy némelyek szerént: országlár. A nemzetközi jogban jelent fejedelmi követet is valamely idegen udvarnál. Az 1848-iki III. tcz. szerént a magyar ministeriumot alkotják: ministerelnök, belügyi, országos pénzügyi, közmunka-, (földmüvelési, ipar-, és) kereskedési, (vallás- és) közoktatási, igazságügyi, végre honvédelmi minister.