, (mind-járt) ösz. ih. Halasztás nélkül, legott, tüstént, azonnal, izében (népiesen; ízibe), nyomban, folyvást, üstöllést stb. Mindjárt kiszedem a szeme szőrit, Kállay gyüjteménye szerént am. tüstént átesem rajta, azonnal elvégzem. E szó második alkatrészének gyöke jár, azaz folyton megy, melynek állapotjegyzője határozó gyanánt használtatik; van mindjárton is, mint: menten megy, folyton fogy, jöttön jő. A mindgyárt, v. mingyárt, v. mingyá, minnyárt, tájdivatos kiejtések. Leghűbb az eredethez: mindjárást. "Mindjárást se órát se napot nem várván kegyelmetek, rendeljen embert. (Gr. Eszterházy Miklós nádor levelei. Történelmi Tár. VIII. K.).