, (mi-nap) ih. Nem rég mult időben. E szóban az időnek közelsége rejlik, miért hellenül; νεωστι, latinul nuper, melyekben νεος és novus a gyökök, németül: neulich, jüngst; tehát minap am. legujabb, legközelebbi időben, vagy napon. Ez alapfogalomból kiindulva válószinü, hogy e szónak első alkatrésze a közelt jelentő eme, mintha volna eme-nap. Egyébiránt, minthogy a minap máskép: multkor, azt is vélhetni, hogy e szóban a mi am. mu, t. i. a múl múlik gyöke, miszerént az mu-nap volna, azaz multnap, oly nap, mely már el-mult.