, (men-t-es) mn. tt. mentes-t, v. ~et, tb. ~ek. Valamely bajtól, veszélytől, gonosztól, tehertől stb. ment állapotban létező. Kármentes. Adómentes. Tűzmentes ház. Törzsöke ment, s valamint ez, úgy származéka is távolító ragu viszonyneveket vonz. Veszélytől, katonaságtól mentes. A cselédek sem mentesek az adózástól.