, (mil-e) fn. tt. milét. Földdel befödött fakupacz, melyből a kovácsok szenet égetnek. (Szabad D.). Van ily nevü puszta Tolnában, s Milei helység Szalában. Finnűl: milu, svédűl: mila. Megegyezik vele a német Meiler, miről Adelung azt állítja, hogy a régi német nyelvben kupaczot, halmot jelentett. Ez értelemben rokon hozzá közelebb a franczia meule (szalma-, széna-)boglya, s a latin moles, távolabb a német viel, voll, latin multum, hellén πολλος stb.