, MIMEL, (mím-el) áth. m. mímel-t. Valakinek külső cselekvésmódját, tehát taglejtéseit, mozdulatait, arczkifejezéseit stb. utánozza, miszerént ahhoz mintegy hasonlóvá teszi magát, pl. a színpadi eléadásokban, némajátékokban stb. Megvető ért. majom módjára utánoz valakit. E szónak gyöke mim, melyhez értelemre is leghasonlóbb a latin mimus, s hangváltozattal a magyar majmol; minthogy pedig a majomnak kitűnő sajátsága az utánzás, valószinü, hogy a mim és majm egy eredetüek, mert az i nyelvünkben aj oj hangokkal szeret váltakozni, pl. kiált, kajált, alít alajt, megfordítva: ihar, juhar, ig jog, irgat, forgat stb.