. (min-d-ěn-ik) mn. tt. minděnik-et. Az egész sokaságnak minden egyéne különkülön véve. Egyes számban csak a harmadik személyragot veszi föl: mindenike; a többesben: mindenikünk, (Szabó Dávidnál: mindenink), mindeniktek, (régente: méndentek is: "lészen méndenteknek szolga, Tatrosi cod.), mindenikök. Rokonértelmü eh: mindegyik: régiesen egyminden v. egymenden.